Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szobatisztaságra nevelés

2008.07.30

    A szobatisztaság nem veleszületett  viselkedési tulajdonsága a kutyáknak.  Általánosságban 6-8 hetes kortól érdemes elkezdeni a szobatisztaságra nevelést.  Nagymértékben az embertől függ, hogy felismerje, mikor kell a kutyát kivinni, hogy ne kényszerüljön a lakásban elvégeznie azt, amit jobb lenne, ha valahol kint tenne.

   A 6 hónapos kor előtt, a kutyák szinte minden alvás, játszás, evés után ürítenek, továbbá minden stresszhatásra, örömöt kiváltó vagy ijedséget okozó inger hatására szintén. Ha ezeket a lehetőségeket összeadjuk, akkor 24 órára elosztva viszonylag nagy szám az eredmény. A szobatisztaságra nevelés egyik fontos tényezője ezen a potenciális ingereknek a belekalkulálása a napirendbe, illetve csökkentése.  A száraz tápon tartott kutyák közvetlen a táplálék elfogyasztását követően viszonylag nagy mennyiségű vizet vesznek magukhoz. Ennek megfelelően alakul az étkezést követő 2-4 órában a szervezetük folyadékháztartása is. A nedves, vagy házilag készített főtt étellel táplált kutyák ezzel szemben sokkal egyenletesebb elosztásban veszik magukhoz a szükséges vízmennyiséget. A késő esti órákban evő és ivó kutya - ha utána 1-3 órán belül nem biztosított az ürítés lehetősége - természetesen nem bírja ki reggelig.

   A kifejlett  kutyák ürítése a lakásba, amikor a gazdi nincs otthon, a pszichikai terheléssel, az egyedül maradási félelemmel magyarázható.  Az olyan ember aki nem tud magán uralkodni, és valamilyen testi fenyítést, az orrát az ürülékbe nyomni, ráütést, megverést  alkalmaz, a kutya bizalma folyamatosan csökken a gazdi és esetleg más emberek irányában is. Ilyenkor alakulhat ki a "ha csak szigorúan nézek rá, már akkor is bepisil" láncreakció.

NÉHÁNY TÁMPONT, AMELYEK ISMERETÉBEN MINDEN GAZDINAK A SAJÁT KÖRÜLMÉNYEIT ÉS LEHETŐSÉGEIT FIGYELEMBE VÉVE, SAJÁT MAGÁNAK KELL KIALAKÍTANI A SAJÁT MÓDSZERÉT:

   Általános szabály, hogy napközben a 2-4 hónapos kölyökkutyának ha kb. 3 óránként, a 3-5 hónapos kutyának ha kb. 4 óránként biztosított a lehetőség az ürítésre, akkor nem kell utána sokat takarítani a lakásban.    Ha a saját kert, vagy udvar alkalmas helyére, vagy a lakás ajtajához közel eső füves, vagy természetes talajú területre szagmintát helyezünk a kutya korábbi ürülékéből, az nagymértékben fokozza a kutya hajlandóságát, hogy legközelebb is megint ugyan azt a helyet használja illemhelyként.   Az ivarérett kor elérése szinte minden esetben megváltoztatja a kutyák ürítési szokásrendszerét és periódusát.

   Amikor véletlenül a kutyus a lakásban bepisilt, WC-papírral, vagy papírzsebkendővel föl kell itatni, és ezt a szagmintát megőrizni. Erre egy tiszta műanyag zacskó a legalkalmasabb. A lakásnak egy könnyen és gyorsan fölmosható padozatú pontján le kell teríteni egy kb. 1 négyzetméteres műanyag fóliát, majd erre néhány rétegben újságpapírokat (jó nedvszívó napilapok és nem színes nyomatú magazinok oldalait!).  Erre kell ráhelyezni a megmentett illatanyaggal átitatott WC-papírt, majd ezt még további 1-2 réteg újságpapírral letakarni. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy preparált kutya-illemhely. A kutyus a szagról tudni fogja, hogy arra a helyre szabad, mert az már eleve olyan szagú, és rövid időn belül csak oda fog járni a dolgát végezni. Fontos, hogy minden egyes sikeres WC-re menés és használat után a kutya azonnal, magas hangszínen meg legyen dicsérve, és simogatással, jutalmazással éreztesse vele a gazdi, hogy most valami nagyon ügyes és jó dolgot csinált. Néhány nap után az 1 négyzetméteres illemhelyet csökkenteni lehet és fokozatosan a lakás kijárati ajtajához kell közelíteni, majd az alkalmas időpontban, a kutyus jelenlétében az ajtón kívülre helyezni. Ekkor figyelni, hogy a kutyus mikor akar kimenni, mert tudja, hogy az ajtó másik oldalán van az illemhely. Némelyik kutya csak abba az irányba néz, némelyik megáll az ajtó előtt, megint mások síró hanggal, vakkantással vagy kaparással jelzik, hogy mit akarnak. Ilyenkor azonnal dicsérni, jutalmazni, és nyomban kiengedni, hogy elvégezze a dolgát.